A Sárospatai Füzetek huszonötödik, jubileumi évfolyamának második számában az emlékezés, emlékeztetés játssza a főszerepet. Nem a saját jubileumunkról van szó – ennek is eljön az ideje majd – hanem olyan alkalmakról, személyekről és feladatokról, melyek számunkra és a Sárospataki Református Teológiai Akadémia szűkebb-tágabb közössége számára is egyaránt fontosak.
Oktass, hogy éljek! rovatunkban egy különleges, eddig nyomtatásban meg nem jelent igehirdetést közlünk. Írója Koncz Sándor, aki a sárospataki teológia neveltje, majd 1947-től rendszeres teológusként a biblikus tudományok – ó- és újszövetség – tanára, az intézmény gazdasági vezetője volt 1951-ig. A Teológia megszüntetését követően – mint életrajzírója, Szatmári Emília kollégánk írja – az új politikai és egyházi vezetés 1951-ben püspöki méltósággal próbálta megvesztegetni, amit ő elutasított. Kiállásáért, de lényegében egész pataki működéséért, teljes életútjának hűségéért végül arra ítélték, hogy falusi lelkipásztor legyen. Így került 1952-ben egy vasútvonallal sem rendelkező, deportáltak számára kijelölt északkelet-magyarországi faluba, Alsóvadászra.[1] Tizennégy év után, 1966-tól haláláig a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei Levéltárának igazgatója volt. Az az igehirdetése, melyet itt közlünk, 1955. szeptember 8-án hangzott el a sárospataki református templomban, az 1935-ben Sárospatakon végzett lelkészek 20 éves találkozóján. Különlegesen aktuális ez az igehirdetés most, hiszen idén emlékezünk a Sárospataki Református Teológia 1951-es megszüntetésére és a pataki teológusok „exoduszára”, nagy hazatérésére, és közel van az intézmény újraindulásának harmincadik évfordulója is. Ezeknek, a múlt – és talán a jövő – üldöztetéseinek, sebeinek és megpróbáltatásainak összefüggésében is érvényes a Koncz Sándor által megfogalmazott üzenet: „A földi zarándokok és a nagy megsebzettek Istene az alapja együttlétünk mély élményének.”
Koncz Sándor gyermekei, köztük fia, Dr. Koncz Gábor is ezer szállal kötődtek-kötődnek Patakhoz, a kollégiumi kultúrához. Azért is esett Koncz Sándor igehirdetésére a választásunk, mert az ő Kollégiumunkért, Teológiánkért végzett munkájának örökségét Gábor fia is hordozta. Ahogy a közgazdász és önmeghatározása szerint „jövőkutató” Gábor egy interjúban megfogalmazza: „A kultúra tágabb értelemben egy adott emberi közösség sajátos, egyedi látásmódja, amely magában foglalja a társadalom szellemi és anyagi létkifejezését”,[2] s ő számos területen kapcsolódott be a Kollégium, s közelebbről a Teológiai Akadémia létkifejezésének folyamataiba, formálta a közösség gondolkodását, s közben maga is formálódott a közösség gondolkodása által. E formálva formáló közös gondolkodás előtt tiszteleg lapunk, köszöntve a közelmúltban hetvenedik esztendejét betöltött, nyugdíjba vonuló tanártársunkat.
Az emlékezés egy másik fókusza lapunkban Fukász László Ecsedy Aladár igehirdetői munkásságát bemutató tanulmányának második része. Ecsedy Aladár a 20. századi magyar református egyháztörténet kiemelkedő alakja, korának jelentős igehirdetője, jövőre lesz születésének százhuszadik évfordulója. Pálfi Edina református közösségszervező cikke a református prédikátorok korábbi nemzedékeire emlékezik, a gályarab prédikátorokra, akiknek szabadulása 345 évvel ezelőtt történt. Pálfi Edina cikke azért is különösen érdekes – és ezért a Kollégium emlékezetkultúrájával kapcsolatos szövegeket közlő Idővonal rovatban jelenik meg –, mert a gályarabok emlékezetét a rájuk való emlékezés rítusain, a Sárospataki Református Kollégium bejárati csarnokában elhelyezett emléktáblájuk, vagyis az emlékezethelyük létrehozását övező vitákon és erőfeszítéseken keresztül mutatja be. Egy egészen más értelemben vehető rabságnak, bezártságnak az egyház igehirdetésére gyakorolt hatását elemzi Tóth-Gyóllai Dániel. Hitélet járványok idején – Kérdőíves kutatás a DRHE hatodéves hallgatói között című tanulmányában a gyakorlati évüket töltő segédlelkészek helyzetét, dilemmáit elemzi, s a tanulmány szorosan kapcsolódik a Sárospataki Füzetek 2020/1. számának „Távistentisztelet” című tematikus blokkjához.
A Sárospataki Füzetek alapvető célkitűzése volt már a lap alapítása idején az, hogy a szélesebb, a téma iránt érdeklődő olvasóközönség felé közvetítse a teológia újabb eredményeit, és viszont: a református lelkészek és értelmiségiek felé közvetítse azokat a friss tudományos eredményeket, melyek formálhatják világlátásukat, és hatással lehetnek igehirdetésükre is. Ez a koncepció az alapító Erdélyi János tág horizontú műveltségéből fakadt, és olyan elköteleződése és tradíciója a Sárospataki Füzeteknek, mely az elmúlt huszonöt évben is meghatározta folyóiratunk arculatát. Ezt a tradíciót követve adjuk közre a jelen lapszám tematikusan egymáshoz ugyan nem illeszkedő, de az egyház igehirdetésének aktuális kérdéseihez mindenképpen sajátos felkészültségeket felkínáló, inspiráló tanulmányokat.
[1] Szatmári Emília: „Közegyházi életünk sodrában”, Dr. Koncz Sándor életműve a 20. század történeti és egyháztörténeti viszonyainak tükrében, Sárospatak, Hernád Kiadó, 2017.
[2] Petrovics Gabriella: Kultúra és kreativitás közgazdász szemmel, Koncz Gábor: A művelődés nemcsak a társadalomra és a gazdaságra hat, hanem a politikára is, magyarhirlap.hu, 2018. február 26. URL: https://www.magyarhirlap.hu/kultura/Kultura_es_kreativitas_kozgazdasz_szemmel Utolsó letöltés: 2021. 11. 18.
